A SKORPIÓK!

Veszedelmes méregtövisükkel a skorpiók rettegésben tartják a meleg tájak lakóit. A pókszabásúak osztályába tartoznak, vagyis a pókok, atkák és kullancsok rokonai.
A skorpiók mintegy 1200 ismert faja a trópusokon és más meleg éghajlatú vidékeken él. Közéjük tartozik a pókszabásúak legnagyobb termetű faja, a guineai óriásskorpió, amelynek testhossza eléri a 18 cm-t is. A legkisebb skorpió viszont mindössze 1,3 cm hosszú.
A skorpiókat, a pókokat és a rokonaikat az ízeltlábúak törzsébe, és azon belül a pókszabásúak osztályába soroljuk. A pókszabásúak teste rendszerint két fő testtájra tagolódik: az elülső fejtorra (cephalotorax), amely a fej és a tor egybeolvadásával jött létre, és a hátulsó potroha (abdomen). A skorpiók testének legnagyobb részét a fejtor alkotja, a többi pókszabásútól mégis a potrohuk különbözteti meg őket, amely hosszú, szelvényezett, és utolsó szelvényei farokként előrehajlíthatóak, a test elülső része fölé. A farok méregtövisben végződik: ez teszi a skorpiókat a pókszabásúak legrettegettebb csoportjává.

Sok skorpiófaj, köztük a képen látható sivaiagi szőrös skorpió csípése inkább fájdalmas, mint veszélyes. Egyes trópusi fajok csípése azonban életveszélyes lehet, különösen kisgyermekekre és idős emberekre. A skorpiók napközben többnyire rejtekhelyre húzódnak, de ha ott megzavarják őket, akkor támadnak.

A skorpióknak négy pár járólábuk van, és elöl egy pár, karomszerű ollóban végződő tapogatólábuk - ezeken a skorpiókon kívül más pókszabásúakon is megtaláljuk. Ollóit a skorpió zsákmányának megragadására használja. A skorpiók másik megkülönböztető jegye a szájnyílásuk körül egy pár, szintén ollóban végződő, kisebb csáprágó, s mellette még fésűszerű függelékeket is viselnek a hasoldalon. Ezek fontos feladatával a kutatók még nincsenek tisztában. Egyesek szerint az aljzat rezgéseinek érzékelésére valók, mások úgy vélik, hogy a légzést segítik. A skorpiók színe a világosbarnától a feketéig változik.

A pókszabásúakat nem szabad összetéveszteni a rovarokkal, bár a két csoport hasonlít egymáshoz abban, hogy a fajaik kis termetűek, külső vázuk és több mint két pár lábuk van. A rovarok három pár, a skorpiók pedig - akárcsak a pókok - négy pár lábon járnak. A skorpióknak - sok rovartól eltérően - nincsenek csápjaik a környezet érzékelésére.
A skorpiók éjszaka vadásznak, nappal pedig hasadékokban, kövek vagy lehullott levelek alatt, esetleg üres épületekben húzódnak meg. Bizonyára azért alakult így az életmódjuk az evolúció során, mert legfontosabb zsákmányállataik - köztük csótány - és tücsökfajok - szintén éjszaka jön elő rejtekhelyükről. Az a tény, hogy a skorpiók előszeretettel bújnak meg hasadékokban vagy kövek alatt, az ember szempontjából nem éppen kellemes, hiszen olykor ruhaneműben, cipőben, hálózsákban ütnek tanyát, és a pihenésből felriasztott állat könnyen megcsípheti a ruhanemű gyanútlan gazdáját.

A skorpiók méregtövisének szúrása halálos lehet.
A sárgafarkú skorpió marása zsákmányállataira végzetes hatással van ugyan, az emberre azonban ártalmatlan.

SKORPIÓMÉREG!

Ha skorpiót megijesztik vagy megtámadják, farkát a feje fölé állítja, és méregtövisét ellenfelébe szúrja. A skorpióméregnek két fő típusa van. Az egyik csak a gerinctelen állatokat öli vagy bénítja meg; az emberre nem veszélyesebb, mint a darázscsípés, bár heves fájdalmat okoz. A másik fajta skorpióméreg viszont emberre is halálos lehet, mert megbénítja a szívet és a mellkasi izmokat ellátó idegeket. Jó néhány faj mérge tartozik az utóbbi típusba. Az e fajokba tartozó állatok csípése egy kutyát hét perc alatt, egy embert néhány órán belül megölhet, gyermekekre különösen veszélyes. Nagymértékben javítja a túlélési esélyeket, ha a skorpió csípés áldozata idejében megfelelő ellenszérumot kap.
Jóllehet a skorpiók elsősorban a meleg tájak lakói, minden földrészen és szigeten föllelhetőek, kivéve Grönlandon, az Antarktisz és Új-Zélandon. Európában észak felé Németországig fordul elő, s egy fajukat, az Euscorpius flavicaudist a brit szigeteken is megtalálták, ez a faj azonban emberre nem veszélyes. Magyarországon egyetlen skorpiófaj sem honos, de romániai faszállítmányokkal olykor eljutnak hazánkba a (nem veszélyes mérgű) kárpáti skorpió példányai.



Amikor a skorpió zsákmányra vadászik, a zsákmányállatok helyét a légmozgásoknak vagy talán a talaj rezgéseinek érzékelése útján állapítják meg. Ezután megközelíti áldozatát, hirtelen ráront, majd ollós tapogatólábaival megragadja. Ekkor már csaknem biztosan nyert ügye van, mert szükség esetén előrehajlítja farkát, hogy mérget lövelljen zsákmánya testébe.
A skorpiók szájnyílása nem túl nagy, ezért elég sokáig tart, mire szájszerveikkel feldarabolják és elfogyasztják a zsákmányt. Az áldozat lágyszöveteit és nedveit a skorpió gyomrába kerülnek.
A skorpióknak nem kell mindennap zsákmányhoz jutniuk, mert emésztőrendszerük igen hatékonyan működik. Inniuk sem kell sokat, mivel szervezetük kiválóan hasznosítja áldozataik testnedveinek víztartalmát.

Ennek a csótánynak nincs esélye a rátámadó skorpióval szemben.

ÉLETCIKLUS!

Egyes skorpiófajok kifinomult, akár órákig is tartó násztáncot járnak. A hím megfogja a nőstényt a tapogatólábánál, és húzza-taszítja előre-hátra. Spermáját a talajra bocsátja, és a nőstényt fokozatosan olyan helyzetbe hozza, hogy a sperma az ivarnyílásába kerüljön. Mind a hímek, mind a nőstények többször párzanak, és a sperma egy ideig termékenyítőképes marad. A nőstény az ivarszerveibe került sperma többször is megtermékenyítheti.
A nőstény skorpió akár egy évig is testében hordozza a petéket, s utódait elevenen hozza a világra - némely faj esetében egyszerre csak egyet, más fajoknál akár százat is. Ha egyszerre sok skorpió születik, a szülés napokig is eltarthat, de a legtöbb fajnál két részletben zajlik, köztük mintegy 24 órás szünettel. A kis skorpiók rendszerint sötétben jönnek a világra, és első napjaikban anyjuk hátán kuporognak. Ezután vedlenek, szilárd külső vázat fejlesztenek, és immár készen állnak arra, hogy anyjuktól különváljanak.

Anyjuk hátába kapaszkodó skorpió-ivadékok.